|
Jónák Tamás
E-mail
:
jonaktamas [kukac] gmail.com
1947.11.24 Borsodnádasd
Végzettség,tanulmányok:
Újpest, József Attila Általános Iskola, Debreceni Református Kollégium Főgimnáziuma, Debrecen
1975 – 1980 Magyar Képzőművészeti Főiskola , /MKE/ festő szak,Budapest
Szakképzettség
Művészeti rajz, szerkesztő- ábrázoló geometria,
művészettörténet szakos középiskolai tanár
Munkák közintézményekben, gyűjteményekben
Körmendi-Csák Gyűjtemény
Signal Versicherungen, Dortmund , Németország
Tűzoltóság, IV. ker., Budapest
T-Art Alapítvány, Budapest
Theologische Universität , Innsbruck, Ausztria
Ernst Múzeum, Budapest
Semmelweis Egyetem, Szájsebészeti Klinika, Budapest
Díjak:
Horváth Endre Díj, 2022
42. Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat, 1995
Publikációi
„A festő gyakorlata… esély egy lehetőség létrejöttére”
Lyukas Óra, (A Magyar Írók Egyesületének Folyóirata) 2005/6 18-19 old.
"A fogalmi jelentőségéről a festészetben"
Terasz, (online) 2014-5-24
"A valóság, az utánzás, a fantázia és az idea szerepéről a festészetben"
HITEL, (irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat),
XXVIII.évfolyam, 2015 március 90-97.old.
"Mi lesz veled, festészeti tehetség?"
HITEL, (irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat),
XXIX.évfolyam, 2016 július 101-103.old.
"A művészet meghalt - éljen a művészet"
Valóság, (A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat havi folyóirata),
2018 július LXI. évfolyam 7. szám, 55 - 58.old.
Kritikák,interjúk
1981. p.sz.e: Futó találkozás, Magyar Ifjúság,1981,12.18,4. o.
(bán): Három fiatal kiállító, Magyar Nemzet,1981,12.20,12. o.
1982. cia:Menschliche Einsamkeit im Bild, Konstanzer Anzeiger
/ Emberi magány képben/
Menschen in Strukturen verstrickt, Konstanzer Anzeiger,05.07.1982 -23
/ Struktúrákba zárt emberek /
1983. j.h. Suche nach der Identität, Neuburger Rundschau 12/13.05.1983 / Nr.109
/ Az identitás keresése /
Josef Heumann: Bilder statischer Unruhe NR 21/22.05.1983 /Nr.116
/ A statikus nyugtalanság képei /
1991. Beszélgetés Indri Gyulával, Petőfi Rádió,1991.05.17
1992. Napindító, beszélgetés Ács Gáborral, Petőfi Rádió,1992,09.
2003. P.Szabó Ernő:
Jónák Tamás mitológiája, Magyar Nemzet,2003.08.16,14. o.
Akhilleusz szelleme a művészre talál, Új Művészet, XIV/10
2004. Hann Ferenc: Emlék a mitológiáról, Új Művészet, XV/10
E
gyéni kiállításaim :
1981. Lila Iskola, Budapest
1982. Universität, Konstanz, Németország
1983. Rathausfletz, Neuburg a.d.Donau, Németország
1988. Galerie A16, Zürich, Svájc
1989. Ifjúsági Ház, Szeged
1990. Vajda Lajos Stúdió, Szentendre
1991. Duna Galéria, Budapest
1992. T-Art Alapítvány, Budapest
1995. MOL Galéria, Szolnok
1999. Damjanich János Múzeum Galériája, Szolnok
2001. Újpest Galéria, Budapest
2002. Ernst Múzeum Dorottya Galériája, Budapest
2003. Millennium Szalon, Budapest
2004. Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat
Visual Art Galéria, Budapest
2007. Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
2014. Újpest Galéria, Budapest
2015. Józsefvárosi Galéria, Budapest
2016. Mácsai Galéria,József Attila Műv. Közp.,Budapest
Széphárom Közösségi Tér, Budapest
2022. MNM Palóc Múzeuma, Balassagyarmat
2023. Csók István Képtár, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
A festészet maga…
A négy évvel ezelőtt, 1999-ben megjelent kismonográfiában magától értetődően állapíthattuk meg: „A bensőséges festői hatásvilágot a viszonylag kis képméretek is hangsúlyozzák: Jónák Tamás munkái a hagyományos, a középméretű táblaképnagyságot nem lépik túl, illetve annál általában kisebbek.” A 2000-ben bemutatott szolnoki, majd a 2001-ben felvonultatott újpesti kollekció, s a tavalyi egy-estés, a Dorottya Galériában rendezett tárlat is megerősíthette eme vélekedésünket, ezért aztán kis ijedtséggel vegyes kétkedéssel konstatáltam a művész telefonhívását, amelyből arról értesülhettem, hogy itt, a budapesti Palme-házban készül közönség el tárni alkotásait. De hát azok nagyon nagy termek –ez volt az első, elhamarkodott megjegyzésem, de Jónák Tamás megnyugtatott: műtermében az elmúlt hónapokban nagyméretű vásznakon dolgozott. Miután megbeszéltük a képekkel való találkozás időpontját s letettem a telefonkagylót elgondolkoztam a képméretek furcsa szerepéről, viszonylagos jelentőségéről: arról, hogy Jónák Tamás akár kisméretű képeit is bemutathatná ezekben az impozáns terekben, amelyek bensőséges világuk ellenre monumentális hatásúak, a dimenziókat kitágítón dinamikus festői erővel telítettek. Kis képei nagy képek, s ez most, a fizikai valójukban is nagy képek között is tetten érhető.
A mintegy másfél évtizedes-húsz esztendős alkotóperiódusra visszapillantó tárlat a gyűjteményes kiállítás alcímet viseli: a festő vészesen közeledik életútjának hatvanadik életévéhez, s ebben az életkorban már indokolt az összefoglalás, szükség van a termés áttekintésére. Különösen fontos ez egy olyan, magányosan dolgozó, generációkhoz nem tartozó, csoportokhoz nem csatlakozó, a művészeti trendekkel nem foglalkozó művész esetében, mint Jónák Tamás, aki hosszú szentendrei alkotóperiódusa ellenére is megőrizte művészi függetlenségét, aki makacs következetességgel a maga útját járja, s közben nem merevedett meg, nem vált manírok rabjává. Sokoldalú műfaji, technikai érdeklődését ez az együttes is szépen reprezentálja: rajzok, sokszorosított grafikák s sokszorosított egyedi lapok, pasztellek, s persze ecsettel s festőkéssel a vászonra felhordott olajfestékkel rögzített kompozíciók válogatása ez az együttes, amelyben néhány hangsúlyos tematikai gócpont is megjelölhető. De legyen művészettörténeti idézetként rögzült hidegtű vagy linóleummetszet, a művész önarcképeként a nézőre kétkedőn tekintő arc rajza, a festőt a műtermében megjelenítő, vagy mitológiai alakokat megelevenítő olajkompozíció, a művész mindenkor megőrzi a tradicionális képformát: a keretek s az eszközök, az anyagok s a technikák a klasszikusokat, a kifejezések, a hatóelemek s a mű-közegek a klasszikus avantgarde szellemét sugározzák.
A József Attila-i „Költő vagyok –mit érdekelne engem a költészet maga?” –kérdés parafrázisaként feltételezhető, hogy Jónák Tamás a Festő vagyok –mit érdekelne engem a festészet maga? –kérdésfelvetéssel alkotott az ezredfordulót megelőző s övező években. Ekkor csaknem minden műve a festő személyiségét, a festő vívódásait, az alkotó kétségeit boncolgatja: a sötét háttérből előszüremlő, foltokká oldódó alakok a valóság formáinak, a természetes alaknak valami belső feszültség általi eltorzulása, a körvonalaktól való megfosztottsága, gyakran a figura arctalanná válása árán rögzül. s az alakot körülvevő tér maga a zaklatottság, a felkorbácsoltság, a bizonytalanságok s nyugtalanságok, a tisztázatlanságok sötétéségbe fúló, feszült birodalma. Aztán a vad, szenvedélyes érzelmi telítettség intenzitásának lanyhulása nélkül a festő palettája hirtelen kivilágosodik, élénk színek váltják fel a sötét koloritot, okkerek s vörösek ragyognak elő s áradnak szét, s a színek eme felszabadulásával párhuzamosan a műterem világából a mitológia, az allergóriák világába érkezünk, ahol a személyest háttérbe szorítja az univerzális, a kozmikus szemlélet, ahol a belső világ feszültségeinek s konfliktusainak kivetüléseit felváltják az epikus s szimbólikus tartalmakat összegző, tragikus előrzetekkel átitatot, nagyszabású látomások. Dráma s fennköltség, evilági s mítikus kavarog a két- s háromalakos, Akhilleuszt, az isteneket, a bűnt a földre küldő sátánt, a fantázialényeket s hús-vér emberi figurákat furcsa, szokatlan nézőpontokból megjelenítő, nagyméretű, a foltok kavargásából leleményesen felépített kompozíciókon. Legyen Jónák Tamás festészetének tárgya a festő, s a festészet maga, vagy legyen képi világa a mítoszok, a legendák, az európai kultúrkincs forrásait megidéző művészetének központi motívuma mindig az ember: a hajszolt, a félelmek s szorongások által űzött, a kétségeivel szembesülni kényszerülő, a konfliktusai elől kitérni képtelen, a győzelmeiben is vesztes, bukásra ítéltetett alak.
E bevezető gondolatok megfogalmazása során egyetlen egyszer sem használtuk a Jónák Tamás festészetét alapvetően meghatározó, vagy karakteresen jellemző expresszionista jelzőt. E kategorizálással egy, az egyetemes s a kortárs magyar piktúra egyik , az újabb s újabb stíluskörök s áramlatok térnyerése ellenére is erőteljesen jelenvaló, meg-megújuló törekvésre irányíthatjuk a figyelmet, amely több évtizedes fejlődéstörténete ellenére sem vesztett erejéből, s amely
eleven tartalmak, jelentések összegzésre, felismerések kifejezésére hivatott. Jónák Tamás képei is ezt bizonyítják.
Wehner Tibor : Megnyitó /elhangzott 2003. augusztus 13.-án Budapesten-, a Millenium Szalonban, Jónák Tamás festőművész gyűjteményes kiállításának megnyitóján./
|
